Hát éppenséggel egyszer volt hol nem volt, volt két férfi, akik gyermekkoruk óta ismerték egymást. Barátok lettek, de ez nem volt elég nekik, barátságukat egy közös vállalkozás megnyitásával és vezetésével kívánták megerősíteni. Végül összeültek néhány üveg rövidital társaságában, és leültek kitalálni, hogy mivel is foglalkozzanak a továbbiakban. Teltek-múltak az órák, és a poharak, míg végül rájöttek, hogy mi lenne a legalkalmasabb számukra: a bőrruházat. Persze módfelett részegek voltak, így erre nem emlékeztek, viszont velük volt egy közös ismerősük, aki az előző évben az Emlékezés világbajnokságon 4. helyezett lett, így tökéletes volt a feladatra. Eredetileg az 5. helyezésig jutott, de a vb után 2 héttel kiderült, hogy a 4. helyezett játékos doppingolt, sőt az egyik versenyszámnál rosszul emlékezett, de kiválóan álcázta, azonban a versenybírók újranézték a meccs felvételét, és rájöttek a turpisságra, és elvették a címét, így lett a közös ismerős végül majdnem dobogós.

 A két barát szörnyű másnapossággal ébredt fel délután 3-kor, de nem szenvedhettek sokáig, felhívták az emlékező tehetséget, aki elmondta, hogy végül a bőrruházatnál maradtak. Ő direkt ne ivott, teljesítménye romlásának elkerülése végett.

 Összenéztek, majd az egyikük kimondta azt a szót, amire mindketten gondoltak: „Bőrruházat”. Tovább nem jutottak, a sok szesz elfogyasztása miatt fájt nekik az élet, így arra jutottak, hogy aludjanak rá még egyet. Amúgy sem voltak biztosak benne, hogy jó bőrruházat vállalkozók lennének. Elalvásuk előtti utolsó másodpercben bevillant mindkettőjüknek a híres közmondás: „A bőrruházati vállalkozás indításához nem kell tehetség, vagy más.” Nyugodtan alhattak el. A következő ébredésnél már frissebbek voltak, meg voltak győződve arról, hogy tervük zseniális.

 Megnyitották hát az üzletet a városukban, a bolt neve egyedi módon Bőrruházat lett. A megnyitó ünnepségen ketten vettek részt a boltban. Abba nem gondoltak bele, hogy ruhákat is rendeljenek, így az első nap nem volt egy vevőjük sem, mondjuk a ruha hiány miatt ki sem nyitottak. Az első nap éjjele viharos volt, annyi eső esett az éjszaka, mint az elmúlt három hónapban összesen. Reggelre viszont gyorsan felszáradt minden. Viszont az eső tett egy kis kárt a boltban, pontosabban a cégtáblájukban. A víz lemosta a Bőrruházat szó „ő” betűjéről az ékezeteket, így az volt olvasható, hogy Borruházat.

 Nagyon idegesek voltak, nem tudták, hogy most mi lesz velük. 2 perccel nyitás után egy részeg ember támolygott be az ajtón. – Jjjjó nabodkívánok. Itten ténnyeg borrrruhád árúnag? – kérdezte. Látszódott rajta, hogy a józanság fogalmát egy ideje nem ismerheti már, az pedig érződött, hogy a tisztálkodásét sem. Az egyik barát gyomra felfordult, és lehányta a részeg embert, a mellkasán. Az lenézett, majd fel, elvigyorodott, majd azt mondta „Közönömzépen” fizetett, és kiment. A két férfi egymásra nézett, majd tudták, megindul a sikervállakozásuk.

 Rendeltek egy csomó ruhát, már nem is volt fontos, hogy bőrből legyen. Különböző kategóriáik voltak. Néhány pólót előre leöntöttek vörös- vagy rozé borral, ezt könnyed beszélgetésekhez ajánlották. Az embereknek már nem kellett leönteniük magukat borral ahhoz, hogy minden igényt kielégítően részegnek nézzenek ki. A gyakorlottabb ivóknak ugyanezeket a pólókat árulták, de azokat befújták hányás illatú spray-vel, ezt nagy berúgásokhoz ajánlották. Az üzlet hihetetlen sikeres volt, betömődni látszódott az egyik piaci rés. A sikeren felbuzdulva elkezdték árulni a sörruházatot is, fehér póló olajfoltokkal, porral, malterral, sörre szomjazó munkában megfáradt emberek kedvence lett hamarosan. 

 Következett egy újabb termék, ami már nem ruha volt, viszont 1 héttel később vissza kellett vonni a forgalmazását: a vihargyújtóét. A vihargyújtók gyári hibásak voltak, erről nem tudtak akkor még, amikor megrendelték. A kis tárgyak sajnos ténylegesen azt tették, ami a nevük. Viharokat gyújtottak fel, az égből a használatuk alatt lángoló esőcseppek hullottak alá, tüzes villámok csapkodtak a felgyulladt felhőkből. Pár darab még ennél is durvább tulajdonsággal rendelkezett, használatuknál egy Bács-Kiskun megye nagyságú területen meggyújtotta a légkört. Sok ember, állat és növény halt meg, a termék visszavonása mondhatni bölcs döntés volt a két barát részéről. De nem álltak meg, előre tekintettek, és síremlékek forgalmazásába kezdtek, a tűzviharok áldozatainak emlékére.

 A világban egyre nagyobb méretben kezdett elterjedni a léggitár használata. Ők megteremtették a konkurenciát, légszitár órákat kezdtek adni, és légszitárokat kezdtek forgalmazni. Az utcák hamarosan megteltek légszitározó emberekkel.

 A következő tervük 223 nindzsaszamuráj legyártása volt, egy megrendelésre készítették el őket. Miután elhagyták a boltot, több hír nem érkezett felőlük, minden bizonnyal elestek egy ütközetben. A legutóbbi hír a két boltos felől az, hogy egy Godzilla nagyságú tojásrakó lény eljövetelét várják, a korábbi keltetőhöz hasonló létesítményt építenek, blahalujzaszkvergárden néven. A lény tojásaiból megcsinálják minden idők legnagyobb rántottáját.