Tizenkét ninja támadt a mesterre, sorban leugráltak a palota tetejéről és suriken esővel árasztották el a nagyszakállú öreget. Az chi energiájának egyetlen hullámba sűrített gigászi csapásával elsöpörte ellenfelei fegyvereit, majd lassan, megfontolton harci pozícióba helyezkedett. Alapállása maga volt a megtestesült nyugalom és harmónia, kezeit lazán maga elé emelte, imitálva a prédára leső imádkozó-sáska tartását. Lábai oszlopként támasztották meg testét, de a villám sebességével voltak képesek kétembernyi magasságba röpíteni a mestert. A támadók előhúzták rövid, mérgezett pengéiket, a kobramérgen megcsillant a hold fénye, ahogy a feketére mázolt kardokat maguk előtt tartva közeledtek áldozatuk felé. Ugrásra készen álltak a várudvaron, körbevették a mestert és vérszomjas kiáltással támadásba lendültek! De a mester mindegyiket megbaszta fasszal mert bajsza volt. Vége.

A mese tanulsága: a bajusz KIRÁLY!